You know, one of the tragedies of real life is that there is no background music.
Annie Proulx
Most éppen abban, hogy vannak témák, amiken hiába töröm akár hetekig a fejem, nem fogok tudni épkézláb gondolatokat megfogalmazni úgy, hogy az teljesen én legyek… Ez a téma/kérdés most pont ilyen. Viszont, ha már egyszer belevágtam a kihívásba, nem passzolom teljesen a lehetőséget, szóval tessék, itt van ma nektek egy vers:
Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben.Hinni szeretnék a könyv betűiben,
Szabó Magda: Hinni
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.
A bejegyzés a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Grafomágia kihívásának keretében íródott. A többi résztvevő írásait a kék gombra kattintva érheted el:
Kicsit vicces, hogy ez a blogos kihívás pont a kaja témával veszi kezdetét. Gondolkodtam rajta sokat, mikor a blog “feltámasztását” tervezgettem, hogy valami trükkös módon ráveszem apukámat valami együttműködésre, aminek a központjában a főzés áll. Nem, nem akarok konkrétan főzős blogot, csak történetesen édesapa szakács. És bár jó ideje nem a szakmájában dolgozik, csak itthoni keretek között próbál kibontakozni (nyilván mi ezt hagyjuk is neki), néha borzasztóan sajnálom, hogy más nem csodálhatja a tehetségét. Mert bizony az azért akad neki…