Az eltűnt idő nyomában…

2017.08.22. 09:17 0 komment

Azt hiszem, hogy egészen múlt augusztusig kell visszamennem az időben, hogy minden a helyére kerüljön. Tavaly augusztusban jutottunk el ugyebár odáig, hogy Sopront magunk mögött hagytuk, és átcuccoltunk Győrbe. Minden frankó volt, élveztük, hogy végre kényelmesen elférünk és elhessegettünk minden egyéb gondot. Mert ugyebár mindig volt valami…
Szeptemberben megkezdtem a fősulit (nem a könyvtár szakot folytattam, hanem új alapképzést kezdtem – munkaügyi és társadalombiztosítási igazgatási alapképzés), októberre sikerült új munkahelyet is találnom hasonló területen, azóta is ugyanott dolgozom. Kevesebb a stressz, mint a suliban volt, de sajnos a fizetés egyelőre édeskevés. Gondok jöttek, gondok mentek…
Állandó veszekedések, hol ezért, hol azért, és hiábavaló próbálkozások, hogy változzon a helyzet… a gondolat pedig, hogy nekem erre nincs szükségem, én így nem vagyok boldog, egyre többször furakodott a fejembe.
Július elejére született meg bennem az elhatározás. Legyen vége. És vége lett. Vagyis… még nem egészen. Mert a helyzet természetesen nem ennyire egyszerű. Az egymásra utaltság még mindig létező tényező, egyikünk sem tud elköltözni az albérletből, szóval lakótársak vagyunk továbbra is. De mégis minden más. Nem könnyű. De dolgozunk a helyzet megoldásán, és reménykedünk, hogy minél hamarabb tudunk lépni valamerre, mert ez minden, csak nem jó… és így nem is lehet rendesen lezárni ezt az egész kapcsolatot.