Személyes, Utazás,

Just my luck

Napok óta azon vagyok, hogy valami humoros formába tudjam önteni ezt az élménybeszámolót az angliai kiruccanásról… mert ezen már én is csak röhögni tudok. Ismeritek azt a mondást, hogy ami elromolhat, az el is fog romlani, ugye? Na, hát pontosan így jártam. 😀

Az egész ugye úgy kezdődött, hogy a terv szerint fogom magam, kiutazok repülővel, hazafelé meg autózunk egy nagyot. Bukta. Gond volt a kocsival, így ezt nem tudtuk mégsem bevállalni. Ebből következett a következő gond: el kell jutnom a repülőtérről tesómékhoz. Transzfer az egyik közeli városba: nem jó, az egyik járat túl korai, a másikkal hajnalban érek oda. Oké, akkor megyek vonattal. Úgysem parázok eléggé attól, hogy full egyedül kell repülőre ülnöm, még keresztül is robogok majd fél Anglián. Kalandot akartam? Hát tessék. 😀

Személyes,

Anglia, jövök megint! :)

Tudom, tudom… a tavalyi kiruccanásról sem írtam beszámolót (fene egye a trehány pofámat), de már itt van a nyakamon egy újabb utazás. Nemrég még olyan távolinak tűnt ez a júniusi időpont (március óta megvan a repülőjegyem), most pedig már az utolsó napokat számolom vissza. Jövő szerdán repülök. Kicsit megint összejöttek a dolgok, úgyhogy jó lesz ismét kiszakadni a hétköznapokból és a lehető legtöbb időt tölteni tesómékkal. Ezúttal nincs konkrét tervem, hogy mit és mikor lenne érdemes megnézni, és ráadásul teljesen egyedül utazok hozzájuk. Igen, kicsit parázok ez utóbbi miatt, de biztos jó buli lesz. 😀

És hogy azért lássátok, hogy milyen csoda helyre készülök, kaptok néhány tavalyi képet addig is, míg újabbakat nem tudok hozni. 😉