Személyes,

Hullámhegyek és hullámvölgyek

Ennyit arról, hogy összekaparom magam és gyakrabban jövök… Az elmúlt hetekben meglehetősen sokszor éreztem, hogy padlón vagyok. Kábé minden lehetséges szempontból. Nem meglepő, nem keveset stresszeltem, tanultam folyamatosan, plusz ugyebár a melóban is igyekszem minél jobban helytállni. Sokszor éreztem azt a bizonyos “fuck this shit, I’m done” dolgot, és rengetegszer voltam úgy, hogy feladom. Mégis hajtottam magam tovább, aminek most meg is lett az eredménye. Múlt hét pénteken sikeres közigazgatási alapvizsgát tettem. Lett volna még időm bőven, hogy nekifussak (több, mint másfél év), mégis meg akartam próbálni most, amíg a főiskolán halasztok, hogy később ne szakadjon még ez is a nyakamba. Egy gonddal kevesebb most így… 🙂

Minderre a feszkóra jött még rá az érzés, hogy basszus, irtó egyedül érzem magam. Habár az esetek nagy többségében tök jól elvagyok így, de most nagyon kijött rajtam a dolog, és teljesen paff voltam. Általában ilyenkor szokott a kedves Sors közbeszólni és szépen meglepni, szóval nem kellett volna csodálkoznom, mikor egy régi kedves ismerősömnek írt szülinapi köszöntő üzenetből egy jó kis beszélgetés kerekedett. Volt is miről beszélgetni, hiszen van némi közös múltunk (még általános iskolából ismerjük egymást, és 9 évvel ezelőtt elég sok fejtörést és szívfájdalmat is okozott nekem), és azóta szinte alig beszéltünk. Azóta aztán sikerült találkozni is ezzel a sráccal, és ez a találkozás akkora érzelmi pluszt adott most nekem, hogy nem is tudom leírni. Nem gondoltam, hogy pont ő lesz az, aki átlendít ezen a mélyponton, de örülök, hogy ez most így alakult. Szóval igen…. néha furcsa dolgokat produkál az élet. 🙂

Most csak ennyit akartam, hogy tudjátok hogy élek és virulok. Már ha még van egyáltalán, aki olvas. Na mindegy. 😀

no comment