Személyes,

Hullócsillagok

Hétvégén kiültem az ablakba kicsit bámulni az eget, hátha látok néhány hullócsillagot… eszembe jutottak azok az idők, mikor még mindketten otthon laktunk tesómmal és együtt fogtuk magunkat, bekuckóztunk a “teraszra”, plédekkel meg párnákkal és egészen hajnalig bámultuk az eget. Egész más volt, mint most a város fényeitől tompa ég…
Néha szeretnék visszamenni az időben, hogy ezeket a pillanatokat újból átélhessem. Furcsa, hogy csak később válnak igazán fontossá ezek az élmények. 🙂

Egyéb,

El sem hiszem, hogy már eltelt egy év azóta… még mindig nincsenek szavak. 🙁

Személyes, Utazás,

Just my luck

Napok óta azon vagyok, hogy valami humoros formába tudjam önteni ezt az élménybeszámolót az angliai kiruccanásról… mert ezen már én is csak röhögni tudok. Ismeritek azt a mondást, hogy ami elromolhat, az el is fog romlani, ugye? Na, hát pontosan így jártam. 😀

Az egész ugye úgy kezdődött, hogy a terv szerint fogom magam, kiutazok repülővel, hazafelé meg autózunk egy nagyot. Bukta. Gond volt a kocsival, így ezt nem tudtuk mégsem bevállalni. Ebből következett a következő gond: el kell jutnom a repülőtérről tesómékhoz. Transzfer az egyik közeli városba: nem jó, az egyik járat túl korai, a másikkal hajnalban érek oda. Oké, akkor megyek vonattal. Úgysem parázok eléggé attól, hogy full egyedül kell repülőre ülnöm, még keresztül is robogok majd fél Anglián. Kalandot akartam? Hát tessék. 😀