Filofax,

Hello 2019!

forrás: pexels.com

Már néhány napja halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert mindig volt valami, ami elterelte a gondolataimat más irányba… Nem szeretnék évösszegzést írni a tavalyi évről, és egyelőre az idei tervemről sem beszélnék, mert van, ami még szigorúan titkos státuszban van… Amit viszont megosztanék, az már ismerős lehet korábbról…

Munka, Személyes,

Vajon hallja valaki a hangom?

Akárhányszor felnézek a blogra, mindig elfog a bűntudat, hogy ennyire elhanyagolom. Sokszor úgy érzem, hogy nincs is értelme fenntartani, de aztán el is hessegetem a gondolatot, mert ki tudja mikor jön rám az írhatnék… mint most például.

Az utóbbi napokban-hetekben megint egy csúnya mélypontot élek meg. Úgy tűnik a decemberek már csak ilyenek maradnak az életemben. Sorban történnek a közvetlen környezetemben a tragédiák, nagyon padlón vagyok én is szinte minden téren, és ebből most valahogy mintha nehezebb lenne kimászni. A munkám miatt rengeteg stressz ér, mert hiába osztozunk ketten egy irodán a középiskolai legjobb barátnőmmel, mint egymás társai-helyettesei, rengetegszer maradok egyedül a feladathegyekkel. A héten megint ez történt, és nagyrészt ebből kifolyólag volt is egy komolyabb kiborulásom (két napot kb. végig is bőgtem kínomban), ami még most is érezteti az utóhatását (a szervezetem most kezdett el erőteljesen tiltakozni a megfeszített tempó ellen), de úgy érzem, ennek még nincs is vége, mert ebből az egész helyzetből biztosan lesznek még konfliktusok. Mindezen felül miután tesómék néhány itthon töltött nap után visszautaztak Angliába még a magány is rám tört. Nem egyszerű bárkivel bármi programot összeegyeztetni mostanság…

Szeretném, ha ez a rémes időszak végre befejeződne, és végre csak a jó dolgokra koncentrálhatnék (mert mindazok ellenére, hogy ebben a bejegyzésben megint csak a rossz dolgokról írtam, történnek azért örömteli dolgok is), de egyelőre csak szeretném túlélni az ünnepekig fennmaradó néhány napot, hogy aztán pár napig csak pihenéssel és feltöltődéssel töltsem az időt.

Személyes,

Oh, boy…

A bejegyzést csak jóváhagyott regisztrációval rendelkező, bejelentkezett felhasználók olvashatják.